Bár a bronzmérkőzést hajlamosak vagyunk előzetesen a lehangolt csapatok találkozójaként kezelni, ezúttal több szempont is amellett érvelt, hogy jó mérkőzés játszik Németország és Portugália Stuttgartban.

Jürgen Klinsmann fiatal csapatától még a német közvélemény sem várt ilyen jó szereplést, és bár az elődöntőbeli vereség kissé enyhítette a futballőrültet, egyértelmű volt, hogy a házigazda a harmadik hellyel próbál vigasztalódni. A Nationalelf eddig háromszor játszhatott a kisdöntőben, és kétszer, 1934-ben, valamint 70-ben sikerrel járt, a portugálok elleni diadal esetén egyedüliként mondhatná el magáról, hogy három vébén nyert bronzérmet. Portugália eddig egyszer jutott a négy közé, és akkor harmadikként zárt, 1966-ban az Eusébio, Augusto, Torres, Simoes négyesfogatra épülő garnitúra rengeteg hívet szerzett látványos játékával.

A németeknél a "Lehmann vagy Kahn?" kérdés a vb előtt megosztotta a szurkolókat, pláne, amikor Klinsmann kihirdette, hogy az Arsenal kapusa lesz az első számú hálóőr a vébén. Lehmann meg is hálálta a bizalmat, Argentína ellen két tizenegyest is hárított, és a két sztár emlékezetes jelenetet produkált, amikor a büntetőpárbaj előtt Kahn átölelte és biztatta társát.

Lehmann a bronzmeccs előtt szokatlan gesztusként felajánlotta, hogy átadja a helyét a Bayern München kapusának, és mivel Klinsmann jónak találta az ötletet, így Kahn kapitányként vezette ki a német csapatot, amely több helyen is megváltozott, Metzelder, Ballack, Borowski és Friedrich is kimaradt sérülés miatt, sőt, az utolsó pillanatban Huth sem vállalta a játékot, bekerült viszont Jansen és Nowotny, akik eddig még nem kaptak lehetőséget a vébén.

A portugáloknál Miguel térdsérülést szenvedett a franciák ellen, Ricardo Carvalho pedig összeszedte második sárga lapját, előbbit Paulo Ferreira, utóbbit Ricardo Costa pótolta, de a nagy meglepetés Figo kispadra ültetése volt, Scolari Simao Sabrosát állította a kezdőcsapatba.

Jó iramban kezdődött a mérkőzés, a tapogatózást az öltözőben hagyták a felek, az első lehetőség a házigazda előtt adódott, de Kehl lövése centikkel a bal kapufa mellett hagyta el a játékteret, igaz, a németek azt reklamálták, hogy Nuno Valente kezét is érintette a labda. A 8. percben Schweinsteiger ugratta ki Klosét, aki vihette volna még a labdát, de inkább azt választotta, hogy 16-ról lő, Ricardónak nem kellett védenie.

Az első tíz perc német fölénye után magukhoz tértek a portugálok, akik szemre is tetszetősen passzolgattak a középpályán, és az első meccs óta gólcsendet tartó Pauleta meg is szerezhette volna a vezetést, de Simao Sabrosa jó passza után nem tudta becsapni Kahnt. A másik oldalon Kehl tesztelte Ricardo éberségét, amikor 22 méterről emeléssel próbálkozott, de a luzitánok kapusa kipiszkálta a labdát a léc alól. Podolski is megtornáztatta az angolok elleni tizenegyespárbaj hősét, aki a vb legjobb fiatal játékosának bombáját bravúrral szedte ki a bal felsőből, aztán Deco percei következtek, előbb tiszta helyzetből tekert nem sokkal a bal sarok mellé, majd veszélyesen beadott szögletéről maradt le három bordómezes.

A szünet után Simao Sabrosa szabadrúgása lehetett volna az első említésre méltó momentum, de a Benfica középpályása a kaput sem találta el jó szögből, aztán Pauleta került helyzetbe, de gyengén Kahn kezébe gurított ballal. Az 56. percben megszerezte a vezetést a német gárda, Schweinsteiger indult befelé balról, két cselt megcsinált, aztán 23 méterről lőtt, és a furán csapodó labda becsapta Ricardót, aki mellényúlt, így a Teamgeist a léc alá vágódott.

Az első gól

Öt perccel később ismét gólt ünnepelhetett a német közönség, Schweinsteiger ezúttal szabadrúgást végzett el, és az erőből középre lőtt labdába olyan szerencsétlenül ért bele Petit, hogy az a bal sarokba vágódott. Szinte azonnal szépíthettek volna a luzitánok, de Deco bombáját Kahn bravúrral védte.

Scolari gyorsan behozta a vébén alig látott Nuno Gomest, majd bő negyedórával a vége előtt a padon jegelt Figót is, de amíg a portugálok nem bírtak a nagy formát mutató Kahnnal, Schweinsteiger eldöntötte a meccset, az első gólhoz hasonlóan ismét távolról küldte a helyére a labdát. A végén azért a két csere, Figo és Nuno Gomes révén összejött a szépítés a luzitánoknak, de ettől még Németország ünnepelhetett a lefújás után, a Nationalelf harmadik bronz-, összességében pedig tizedik vb-érmét szerezte.